Prologue - a szakítás:
Igen, pontosan egy éve, hogy megtörtént A Szakítás. Természetesen, voltak jelek, de a félelem erősebb volt minden egyértelmű jelnél, a félelem, hogy egyedül maradok - és maradt a csend, az észre nem vétel, az "IGNORE" gomb ezerrel.
Azt gondoltam, nem élném túl egy szakítást valakivel, akivel már több éve együtt vagyok, akihez mindig odabújhatok, akivel tervezem a jövőmet, és akinek jeggyűrűt készülök venni.
2006 Karácsony - a vég kezdete
Úgy volt, megyünk a szüleimhez. Nem jött. Hazudott.
2006 Szilveszter - utolsó előtti pillanatok
Vártam, nem jött. Hazudott, és nem a szüleinél volt.
2007 Január első hete - game over
Adrenalin beindult, összecsomagoltam cuccait, és elvittem a munkahelyére. Valami véget ért, valami fáj.
Ennyi.
Innen kellett továbblépni, és továbbléptem. Most meg leszarok mindent, ha könyörögne is vissza, elküldeném a halál faszára. Persze tudom, hogy nem fog írni, de akkor is. Kitörölni az emlékeimből még nem tudtam, nem is fogom tudni, vele kell élni. Riherongy.
Carpe Diem
Egy évig nem szexeltem. A harmincas éveim elejét taposom, reggeli erekcióval általában nincs probléma, mégis néha úgy érzem, lehetetlen a mai világban egy harminc X éves férfinak normális partnert találni. Minden fucked up lett. Internetes társkeresés? Hányinger, látszat, díszpicsák mindnehol. Díszpicsákról úgy néz ki átállok a kurvákhoz. Igen, fizetni fogok a szexért, az erotikus masszázsért, a leszopásért. Megtehetem, és megteszem. Eddig jó fiú voltam, mostmár még jobb leszek, mivel az egészséges felnőttkor egyik összetevője a rendszeres nemi élet, és ha nincs rendszeres szex, akkor vannak háborúk meg agyvérzések. És ha holnap meghalok? Who gives a shit? Én biztos nem! És ha már holnap meghalok, akkor haljak meg úgy, hogy egy nappal előtte egy BérNősténynél voltam, aki megadta életem legszebb blowjob-ját!
Exem: FUCK OFF!
Lányok: imádlak titeket!
Exem: FUCK OFF!
Lányok: imádlak titeket!
